Ősi kínai viszonyrendszer, amely a világegyetemben lezajló folyamatokat és kölcsönhatásokat modellezi a természetben megfigyelhető alapjegyekkel.

Öt elem néven is ismert, de helyesebb rá alkalmazni az öt átmenet avagy öt változó állapot (vuhszing)) kifejezést. A qi (csi) ötféle minőségét (fa, tűz, föld, fém, víz) is jelképezi, lehet yin (jin) és yang (jang) jelleg szerint osztályozni az egyes állapotokat (fa, tűz, föld: yang (jang); fém, víz: yin (jin)). Ezek nem azonosak az indiaiak öt őselemével (fa, tűz, föld, levegő, éter), amik a világegyetemet alkotó anyagi szubsztanciákat, ősprincípiumokat jelölik, nem pedig változásokat.

Az öt átmenet ad életet minden létezőnek, összegyűlik és hegyekké, vizekké sűrűsödik. Az első magyarázata szerint természetes folyamatokként kell értelmezni, mint például lecsurgó víz, fellobbanó tűz, meghajló fa, olvadó fém és halmozódó föld. A Han-korra már a qi öt állapotát jelentette; a fogalmat hasonlóként értelmezték, mint a víz halmazállapot-változásait.  Yin (Jin) és Yang (Jang) E két pólus – „pozitív” és „negatív” – közti feszültség a világegyetem, az élet mozgatója, a mindent átható rezgés, ami által, és amiben éljük mindennapjainkat. A feng shui (fengsuj) feladata, hogy a minket körülvevő környezetben megteremtse ezek egyensúlyát, összhangját.